Bartalis János:Erdő között

Itt vagyok:a lelkem seb.
Bús erdő:öledbe hajtom fejem.
Cirógass szellő-kezeddel,simogass
erdő illatoddal.

Ím,a patak árja zúgva
lefelé halad.
A nap is lefelé zuhan,
de én csendesen felfelé megyek
a virágos erdőoldalon,
vad eprek között.
Egy vén fánál az időben megállok
és kérgébe bevésem búsan a nevem:
„Itt jártam…éltem…a földön.”
S a törzsébe egy véres szívet is karcolok,
mint ifjú szerelmesek,
és tovább haladok,
és megyek feljebb,mind feljebb
nem járt utakon,
egyre messzebb,messzebb,
míg a felhők tüzében egyszer csak
örökre elveszek.