Márai Sándor :Arról, hogy önmagunk előtt nem szabad megbukni

Ha valamilyen életszabály kialakult életünkben, ahhoz mindenáron ragaszkodnunk kell; mert a felnőtt ember élete úgy áll össze
szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt
téglákból, s nem tanácsos megingatni ezt a szerkezetet azzal,hogy
egyik vagy másik téglát elmozdítjuk helyéből. Negyven éven túl
megtelik életünk rendszabályokkal, melyeket tekinthetnek mások
rigolyáknak: mi tudjuk, hogy igazi értelmük a védekezés az anarchia
ellen. Felkelés, lefekvés, szórakozások, munkaidő,emberekkel való
kapcsolatok, mindezt idővel szigorú törvények szabályozzák.
S ha vétünk e törvények ellen, lelkiismeretünk megtelik bűntudattal.
Nem igaz,hogy az életmód lehet ,,spontán".Te magad lehetsz néha
spontán, elhatározásaid,szenvedélyeid, ötleteid lehetnek önkéntesek:
de életmódod, mely mindettől független,nem lehet önkéntes és ötlet-
szerű.Ha az embereknek nem tetszik, hogy így vagy úgy élsz,
másképpen,mint ahogy ők szeretnék, elképzelik, vagy másképpen,
mint ahogy egyszer,valamilyen kényszerűség vagy félreértés parancsára
megfogadtad nekik:ne bánjad. Nem az embereknek élsz.De ha 
a magad törvényei ellen vétkezel, e hűtlenséget keservesen megbánod.
Még bűneidben és hibáidban is tartsd be a rendszert,mely életed
törvényeiből következik.A világ szemében akárhányszor megbukhatsz.
Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.

(Füveskönyv)