Tudod amikor összetalálkoztunk, amikor szerelmünk született, hirtelen meg voltam győződve arról, hogy életem végre megoldódott.Boldog voltam, hogy élek, és örültem mindennek ami élt és mozgott körülöttem.Úgy éreztem elérkeztem a csúcsra, a legbiztosabb pontra és biztos voltam abban is, hogy onnan senki sem mozdíthat ki.Magabiztos voltam, mint azok az emberek, akik mindent megértettek. Évekig azt hittem, hogy egyedül jártam be az utamat, de egyetlen lépést sem tettem meg egyedül.Habár észre sem vettem, de alattam mindig ott volt egy ló, aki vitt engem és nem én lépkedtem.Abban a pillanatban , amikor a ló eltűnt alólam, észrevettem, hogy nekem is vannak lábaim, de gyengék akkor, amikor lépni akarok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése