Wass Albert :A viharról, ami időnként jön és elmegy

És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű.
A föld puhább és a virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét
a pillangók újra előkerülnek. Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet.
Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen
a fölpuhult földbe. Illatos a föld olyankor s jó gabona terem.
Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.