(hol még Noé bárkája is évmilliók méhében
ringott egyetlen,még ki nem alakult fasejtben)
és élni kezdtek a szárazföldön is.
Ám a víz otthonos szokásai helyett
a bizalmatlan, kopár földeken
föl kellett hívni magukra a figyelmet
a szár végén, föltűnő helyen kialakított
virág-szaporítószervekkel.
Szaporodósejtjeik közvetítésére
fölkérték a szelet, később a rovarokat
maguk is kihívóakká lettek illatukkal, színeikkel,
csak a fekete s barna színt nem vették fel soha,
mert az a föld színe,
a meg-nem-különböztetettség színe volt.
Így éltek az első virágok,
így éltek a honfoglaló első telepesek
a rövid,5-6 órás nappalok és éjszakák
fényciklusainak biológiai-társadalmi berendezettségében.
A nősejtek és a hímsejtek
meg-megborzongtak néha,
távoli átalakulásokra gondoltak,
különös kapcsolatokra a fotoszintézis melllett,
mozgás és alkalmazkodás létalap fejlesztő terveire,
máshol vándorló társaik
más egyed létrehozó lehetőségeire.
És elhulltak, megfagytak, ha idejük letelt,
szilur,devonkori katasztrófák pusztították őket,
és sosem látták meg a férfit és a nőt
akikkel virágzó világuk teljesebb lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése