Arisztotelész: Az arany középútról

A hízelgő folytonosan dicsér, és képtelen az őszinteségre, nem azt gondolja, amit mond, és nem azt teszi, ami látszik;
a gyűlölködő gonosz és kíméletlen másokkal, számára egyetlen
lény méltó rangra, hírnévre, elismerésre: saját maga.
Közöttük áll az erény: a szeretet.

Nincsenek megjegyzések: