Önmagad beutazása: a mindenség beutazása.
A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az
élő testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd:
egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az
élő testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd:
egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése