Popper Péter

Van egy kedves filmem, nyílván sokan ismerik:Fellinitől a Nyolc és fél.
Egy rendező nagy alkotói kríziséről szól.A film számomra legemléke-
zetesebb jelenetében ez a talajvesztett és végtelenül elkeseredett
művész odaroskad egy szerzetes lábához , és így szól :
Atyám, nem vagyok boldog!
A szerzetes őszinte érdeklődéssel néz fel a breviáriumából:
Hol olvastad te azt , édes fiam, hogy boldognak kell lenned?
Ez egy nagyon nagy kérdés!
Mintha az egyik csúcsa lenne ennek a filmnek ,
a mondanivalójának az esszenciája. Átrohanjuk az életünket ,boldogságot
keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a sors könyvében,
hogy boldognak kell lennünk...Azt a kérdést, amit a szerzetes feltett,
mindannyian feltehetjük saját magunknak is : honnét vesszük ezt a
boldogságigényt,mi mozgat bennünket, és egyáltalán tudjuk-e ,
hogy mit keresünk?

Mi az, hogy boldogság? Egy biztos :semmiképpen sem valamiféle tartós
állapot.A boldogság extázis,egy fölszikrázó pillanat az ember életében,
és ezek a fölszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak.
Ha éltek háborús időkben vagy láttak háborús filmeket, ahhoz tudnám
hasonlítani,mint amikor föllőnek egy rakétát, és az egy pillanatra
bevilágítja a tájat, aztán kialszik, és megint sötét lesz.
A boldogság pillanatai is bevilágítják az ember életét egy nagyon rövid időre.
Az elégedettség lehet tartós állapot - a boldogság nem.

Nincsenek megjegyzések: