Gyurkovics Tibor : Fénymásolat

Pilinszky sír ezen a képen,
Pilinszky nevet.
És befelé hullatja mosolyogva
a könnyeket.

Ó, mennyit sírt Pilinszky,
mindig vörös volt a szemalja,
s most a fényképen, mely reánk maradt,
szemét a balkezével eltakarja.
Mintha Istennel érintkezne,
mintha Istentől elszakadna.

Haja simán fejére gördül.
füle jóformán áll alatt,
élő, ahogy holt lehet,
s halott, aki örökre megmarad.

Ugyanolyan, mint ötvenhétben,
nevetne, sírna-
valami titkot súg Isten fülébe,
s azt nem lehet kimondani...

Olyan szégyenletes, s olyan
borzalmas és vigasztaló,
olyan háborgó, mint a tenger,
olyan nyugalmas, mint a tó.

Félszemű szent volt.Mosolyába
kapaszkodom éveken át,
idehallatszik a sírása,
látszik szvettere hurkolása-
könyörgök -soha ne feledjem.
ahogy ő se a franciát.