Csitáry-Hock Tamás :Mosolyhíd

Van a világ…

Ha valakit őszintén szeretsz, ha figyelsz rá, ha szívetek együtt dobban, akkor minden megváltozik, minden más. Bár a világ körülötted nem változik, te mégis egészen mást látsz, mást hallasz, mást érzel. Jóval többet, sokkal szebbet. Mert már nem a magad zárt, talán önző világából nézed. Kiléptél onnan, mert valaki hívott. Kiléptél, mert már Ő a fontos. Kiléptél, hogy már érte élj. És ekkor megtörténik a csoda. A változás csodája. A világ ugyanaz, de te már másként látod. Már nem magadon át tekintesz rá, hanem a másikon át. Ő áll közötted és a világ között. És hirtelen sokkal többet, hatalmasabbat látsz, mint eddig. Felfedezed. Az egész világot. A pici virágban Őt látod, a madárdalban az Ő hangját hallod. Mintha eddig nem is ebben a világban éltél volna. Mert most már rajta keresztül látod, hallod, érzed. És így válik teljessé, igazivá. Azzá, ami valójában. Az ő szemén keresztül látod meg a világ legapróbb csodáit, az ő fülén át hallod meg a dallamok szépségét, az ő szívén keresztül tudod szeretni az embereket, és az ő lelke által érted meg mit jelent ez a szó: Élet.

Létezik ilyen világ.


Nincsenek megjegyzések: