Benczes Sándor Gábor: Én, szegény király…

zsebem üres, a semmi az enyém, ám midőn
megyek vén parkon át, és erdőn, és mezőn,
csendben hajol meg botló lépteim alatt, s elterül
a gyenge fűszál, s jajongva reccsen a száraz ág,
s nekem virít hízelegve a sárga pitypangvirág,
és hangyák harci hada gyáván előlem menekül,
dicsőségem zenével zengi a madarak kara,
s fejemre aranykoronát fon a Nap fénykarja…
Ó, én bolond király…