Szilágyi Hajnalka:Vigyázz rám


Reszket a nap
újra alkonyodik,
kék eső mossa el
kint rekedt csendárnyaink.
Testem álmok csapdossák,
hiányzol mellőlem,
riadt madárként kapaszkodok
a holdra akasztott szívedbe.
Megloptalak ártatlan,
bűnhődtem…
s szárnyaltam fel ezerszer a hegyre,
hogy szívedbe egyszer visszatérjek.
Tán’ az égiek lesznek az ítélkezők
ostorok, kövek, szemem betemető,
sáros földek, haranglábak jajongásai,
kik rám hajítják majd mérhetetlen bűneim.
De míg fényfonalakon
leng körénk az est csitulva,
s eggyé csorog arcunkon
a mélyföld a magas éggel,
eléd térdepelek halk remegéssel…
Bontogasd ki ujjaim közül
ezeket a konokul összegyűrt éveket,
bocsásd meg tiszta fényem,
a kimondott szavak csendjeit,
érezd őszinte féltésembe
hozzád gömbölyödő hajnalaim.














Szemedben simogatva lángol a táj,
ha kitakargatsz, fájsz bennem,
engedj közelebb magadba,
hadd vigyázzam tenyerem alatt
rejtező dobbanásaidat.
Fázom a nélküled vetkezett estékben,
tapogatom elmaszatolt tükörképem,
s keresem a veled-pillanatot,
arcod, kezed, ölelésed.
Csipkeszélű jégvirágot karcol
szemembe a világtalan idő,
ha itt vagy miért érezlek oly’ messzi,
ha nem vagy itt, miért akarlak
még közelebb érinteni...
Mondd, tudsz-e szeretni ma is
úgy, ahogy a tegnapokban
mosolyodba öltöztettél,
és itt hagyod-e nekem
világ peremén imbolyogva
a holnapoknak őrzött álmainkat.















Ágyunkon elvérzett sóhajok szétdobálva,
mezítelen fekszik mellettünk az est,
beköltöztél csontjaimba, otthonom lakod,
inam feszíted, véremben keringsz
szívemben alszod hajnalaimat.
Csupasz szerelmed retinámba égett,
árnyamhoz feszül rajzolatlan tested,
szétfeslik közöttünk a csend,
zajtalan bontogat…
Minden lehullik rólam.
Lehunyt szemem alá
napból kiszakadt fényfoltok tapadnak,
ránk hajlik ez a nesztelen szerelem,
zajong a világ idebent…
A csorbult idő az ajtó előtt toporog.















Én nem tudlak egyszerűen szeretni,
csak beléd ájult konok vadsággal,
megriadva a nélküled-hiánytól
búvok menekülve széttárt karjaidba.
Láztestű lobbanásokban
vágyad perzsel kiolthatatlan,
a hold ujjai öledben, ringó-hajló
testemre fonódnak.
Szívedre tetovált hűségem holtomiglan.














Köröttünk keringnek kúszó fények,
szobánkba bújva figyel minket a csend.
Tárd szét szárnyaim,
kulcsold rám tested,
feszülj önzőn mezítelenségemre.
Szeress a holnapok lángjában,
őrizd a ránk hagyott tüzet,
ne félj, nem leszünk egyedül soha,
hisz Isten is odajár fényért,
hol mindörökké-lepketáncra hív,
a sűrű ködben levetkezett éjszaka.















Karjaidba omlott lelkem egykor,
zuhanásunk azóta is tart,
kéz a kézben, hús a húsban
túl a végtelen,
idegen fénysíneken
zokog egy álmodott világ.
Vigyázz rám…
Mint reszkető, éhező madár
levetkőztem szárnyad alá bújva,
neked adtam minden kincsem,
álmokat, fényt, csillagot…
Benned leltem örök Istenemre.
Vigyázz rám…
Mert nélküled,
csak zuhanó árnyékod vagyok.

7 megjegyzés:

tükör írta...

Istenem, Arozika, ez a vers, mindig rabul ejt, két apró szó, és minden benne van, amit egy lélek kíván a maga kis titkos vágyaiban...vigyázz rám!...
hiszen, ha rábízom magam, ha kérem, hogy feladva magam önálló felnőttségét, legyen oltalmam, akkor rábíztam nem csupán mindent, amiből a testem áll...övé a ragaszkodásom, a bizalmam minden édes gyümölcse, a láthatatlan folyton együttlét, mert tudom, árnyékai vagyunk egymásnak, mert távolabb sose lép egymástól a két lélek, csak ahol még egymást elérve, egymást vigyázzák...

Szerintem a szeretlek szó után, a legbizalmibb vágyakozás...a legszebb "könyörgés"...

Megszépítetted a vers-bejegyzéssel az estém, beleszövődött a sorok szépe a gondolataimba, KÖSZÖNÖM!

Jó éjszakát kívánok, legyen lélekpihentető az éjszakád, kedves az álmod!

Arozika írta...

Hát azért került fel a vers, Miattad, tudtam, hogy Te is kedveled:) S közben Szilágyi Hajni verse velem is feledtetett egy-két dolgot.(láttad milyen volt a napom )

Érdekes amiket írsz, így még soha nem gondoltam át, mert ez olyan természetes volt nekem.
Szépen megfogalmaztad az érzést.
Látod, hozom a szép verseket, de aztán mindig eszembe jut ......olyan nagyon hiányzik Gy.....egyre jobban.
Örülök, hogy Nálad minden rendben:) örülök, hogy ezekkel a gyönyörű gondolatokkal tértél nyugovóra.

Nagyon, nagyon szép hetet kívánok Neked!

hifimiki írta...

Kedves Arozika!
Üdvözöllek, így félig ismerősen, Moha blogján már találkoztunk.
Nálad találtam ezt a verset, imádom Hajnit.
Csodálatos versekkel veszed Magad körül!
Engedelmeddel elviszem blogomra ezt a csodát.

Baráti szeretettel:
Miki

Arozika írta...

Kedves Miki!

Valóban ismeretlen ismerős vagy:)
Hajni valamennyi verse tényleg gyönyörű.
Természetesen vihetsz bármit ami tetszik.

Nagyon szép napot kívánok Neked!

Baráti szeretettel: Arozika

hifimiki írta...

Kedves Arozika!
Szeretettel meghívlak blogomra:
http//hifimiki.blogspot.com
Ha e-mailt küldesz: miki59@freemail.hu


Kérlek nézz körül nálam, ha találsz valami szépet nyugodtan elviheted!

Bemutatkozásként küldöm Türelem c. versemet:

A türelem rózsát terem
s ha egyszer megértjük
talán nekünk nyílik
minden rózsa
nekünk bontja szirmait
a vad- és nemes rózsa is
kinn a vadonban
s a gyönyörű kertekben
akkor vár ránk a Szerelem
akkor érezzük
érdemes volt várni
akkor látjuk a kitartás
gyümölcsét
akkor érezzük
mézédes ízét
akkor érezzük
szívdobbanásunkban
bódító illatát
mert tudjuk
a Szerelem ránk várt...

hifimiki

Baráti szeretettel:
Miki

Arozika írta...

Köszönöm, kedves Miki!

hifimiki írta...

Kedves Arozika!
Ady Endre: Mesét mondok c. verse alá írtam egy megjegyzést!
Kérlek nézd meg!

Köszi!

Baráti szeretettel:
Miki