Csak az élet mondható el nem a halál.
Nem az udvaron bóklászó hallgatás,
nem a horizont fölé emelt tekintet,
az elvágyódás a parttalan semmibe,
amelynek mélysége és kiterjedése,
igazsága és gyalázata sincsen.
Ami elmondható, arról mégis hosszan,
befelé fordulva hallgatunk,
mint amikor hosszú útra indul az ember,
s megül a szoba közepén,
mert arra gondol, hogy van-e onnan még
remény a visszatérésre.
Az öröm nem beszél, hanem nevet.
Nem ad szárnyat a gondolatnak,
csak a bánat szónokol.
Nem az udvaron bóklászó hallgatás,
nem a horizont fölé emelt tekintet,
az elvágyódás a parttalan semmibe,
amelynek mélysége és kiterjedése,
igazsága és gyalázata sincsen.
Ami elmondható, arról mégis hosszan,
befelé fordulva hallgatunk,
mint amikor hosszú útra indul az ember,
s megül a szoba közepén,
mert arra gondol, hogy van-e onnan még
remény a visszatérésre.
Az öröm nem beszél, hanem nevet.
Nem ad szárnyat a gondolatnak,
csak a bánat szónokol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése