Érintések: Mácz István : Örülj velem

Mácz István : Örülj velem

Parkosítjuk a városokat, utcákat. Miért nem kiáltjuk: mosolyogjatok emberek! A város utcái lennének emberibbek. Virág és mosoly. Az utcán. És mindenütt. Mosolyogjatok egymásra, emberek! A mosoly az öröm fénye. Napfénynél melegebb.

2 megjegyzés:

Málna írta...: ez csodálatos és bár ismerem Seneca legtöbb gondolatát...ezt nem olvastam.Köszönöm Neked....elvittem...engedelmeddel...Málna; 2011. április 21. 20:22
Arozika írta...: Örülök, hogy Neked is tetszik :)

Áldott, szép húsvétot kívánok Nektek, kedves Málna !; 2011. április 22. 0:30

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Érintések

Nem szólni akarok hozzád, hanem,
érinteni akarlak a szavakkal.

Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava,
minden szó a csend törődése,

minden szó a csend odaadottsága. Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik.
Ez az érintés teljessége.

Minden szóban a teljesség van jelen.

Biegelbauer Pál

Felhívás

Az 1999./LXXVI/tv./1.§ törvény ismeretében és tiszteletben tartása mellett válogatom a "Érintések" verseit, idézeteit, a szerzők nevének feltűntetésével, utólagos jóváhagyásukkal. Mindennemű jogtalan utánközlés szándéka távol áll tőlem, ezért természetesen az Alkotók jelzését követően, ha úgy kívánják, műveik eltávolításra kerülnek az oldalról.

"Az író a fantázia orgonistája. Az ő orgonája
azonban az olvasó szívében muzsikál. "

Gárdonyi Géza

Megtanultam, hogy viharos változások történtek életemben, és hogy sokan elhagytak, akikre pedig annyi időt, erőt „pazaroltam". Ám azt is tudtam már, milyen érzés higgadt, nyugodt, megbékélt embernek lenni, és ez az érzés bármikor előhívható bennem, amikor akarom és szükségem van rá. Rájöttem, hogy életem során több életet is élhetek és képes vagyok becsukni magam mögött a képzeletbeli ajtót. Lelkem épülésére már becsuktam egy ajtót, új életet kezdtem, s ezzel mintha a létra magasabb fokára lépétem volna. S ami a legfontosabb. Semmit sem kell kezdenem a megszerzett információval. A helyesnek vélt elvek szerint éltem, olyan emberek között, akikhez a sors rendelt. Az ajtók kinyíltak előttem. Nem én üzentem. Én csak hírnök voltam.

Marlo Morgan