Amikor belépünk az élet színházába, a színpadnak háttal ülünk le. Az aranyozott oszlopokat és díszeket nézegetjük, bámuljuk a jövő-menő tömeget, és amikor a végén kialszanak a fények, csodálkozva kérdezzük, mi végre volt az egész. Ha belső színpadunkra figyeltünk volna, a szerető lélek örök színjátékának lehettünk tanúi, és észrevettük volna, hogy bár akadnak közben szünetek, de e játéknak soha sincsen vége.
(Indiai bölcsességek minden napra)
(Indiai bölcsességek minden napra)
1 megjegyzés:
Szép! Gratulálok!
Megjegyzés küldése