Az ember azt hinné, hogy az sokba kerül. Frászkarikát. A látszat megőrzése rabol ki valójában a leghatékonyabban, mert a legfontosabbat emészti fel belőlem: az önbecsülésem.
Futtomban magam elől, senkivé leszek.
De letagadom.
Alibikre épülő életünkben elhallgat bennünk a segítő hang, és aztán igencsak magunkra maradunk a látszatok hideg világában. De bármikor meg lehet törni a hamisság hatalmát, legalább magunkban. Meg kell érezni a többre hivatottnak, a Nagyobbnak az árvaságát bennünk, ott legbelül.
Odabent valaki szomorúan hallgat.
Karinthy Frigyes tudta, ki. Kit lelkem mélyében elrejtve hordok, a gyermek mostanában nyugtalan. Pedig csak neki szabad engedelmeskednünk. Más szóval, újra meg újra meg kell tanulni tisztelni magunkat. Ennyi az egész
Futtomban magam elől, senkivé leszek.
De letagadom.
Alibikre épülő életünkben elhallgat bennünk a segítő hang, és aztán igencsak magunkra maradunk a látszatok hideg világában. De bármikor meg lehet törni a hamisság hatalmát, legalább magunkban. Meg kell érezni a többre hivatottnak, a Nagyobbnak az árvaságát bennünk, ott legbelül.
Odabent valaki szomorúan hallgat.
Karinthy Frigyes tudta, ki. Kit lelkem mélyében elrejtve hordok, a gyermek mostanában nyugtalan. Pedig csak neki szabad engedelmeskednünk. Más szóval, újra meg újra meg kell tanulni tisztelni magunkat. Ennyi az egész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése