- Ha a Földet vészterhes, sűrű fellegek borítják, te azt mondod: „Nem süt a nap!”... Igaz ez?... Nem igaz!!... Mert amióta ember él a Földön, nem volt még olyan pillanat, amikor ne sütött volna ragyogóan az áldott Nap!... Íme, itt van a logika bukfence, s az énjéhez kötözött ember vaksága!... Nem azt mondja, hogy „Nem látom a Napot, mert eltakarják előlem a fellegek!”... hanem azt, hogy „Nem süt a Nap. Kész!... Beszüntette a működését!... Nincs fény!... Meghalt az Isten!”... Pedig hányszor tapasztaltátok már, amikor átrohantok egy viharvert repülőtéren, csatakos hajjal, ázott ruhában, és a vigasztalan, mocskos szürkeségből, melyben még az életkedv is elhagyott benneteket, belevetitek magatokat egy fényes gép testébe... a motor felzúg... a repülő emelkedik... és hirtelen fölragyog az azúrkék ég, és szemetek belevakul az izzó, arany Nap fényébe!...
Kis szünetet tartott, majd így folytatta:
- Hasonlóképpen van az ember, amikor saját felhőiben jár. Amikor gondok gyötrik, mindent kilátástalannak ítél, s fél a haláltól... Nem azt mondja, hogy „Felhőimtől nem látom a fényt!”... hanem azt, hogy „Nincs fény!... Nem süt a Nap!... Minden reménytelen!”... Nos, velem mindössze annyi történt, hogy megpillantottam a Napomat!... Sütött mindig, de amíg a mohóság piszkában éltem: nem érzékeltem!
...Fura dolgot mondok, talán még nem érted: az ember akkor is boldog,
ha nem tud róla!
Végre kimondta a szót!
S én kapva az alkalmon, megkérdeztem:
- Mester... mi az a boldogság?
- A harcban született nyugalom.
- S ez mit jelent?
- Azt, hogy először van a harc... s utána a szavakkal leírhatatlan s minden emberi örömnél gyönyörűségesebb beteljesedés.
Boldogság - részlet
Kis szünetet tartott, majd így folytatta:
- Hasonlóképpen van az ember, amikor saját felhőiben jár. Amikor gondok gyötrik, mindent kilátástalannak ítél, s fél a haláltól... Nem azt mondja, hogy „Felhőimtől nem látom a fényt!”... hanem azt, hogy „Nincs fény!... Nem süt a Nap!... Minden reménytelen!”... Nos, velem mindössze annyi történt, hogy megpillantottam a Napomat!... Sütött mindig, de amíg a mohóság piszkában éltem: nem érzékeltem!
...Fura dolgot mondok, talán még nem érted: az ember akkor is boldog,
ha nem tud róla!
Végre kimondta a szót!
S én kapva az alkalmon, megkérdeztem:
- Mester... mi az a boldogság?
- A harcban született nyugalom.
- S ez mit jelent?
- Azt, hogy először van a harc... s utána a szavakkal leírhatatlan s minden emberi örömnél gyönyörűségesebb beteljesedés.
Boldogság - részlet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése