Felfelé lépdelünk
láthatatlan létrákon
levegőlépcsők hegyein
lélegzetvétel nélkül
felhők mögé lesünk
ahol
mennyországillat pajkossága
piheszögeket letépve oldoz fel
minden egyes tévedésünket
itt
összeolvad zöld és kék
elmosódik rút és szép
átalakul föld és ég
mert
csodát csicseregnek hárfák és virágok
arany lábnyomokat hagynak kristálylépteink
így
nyugodtan hajítsd el csomagjaid
s felejtsd álarcaid polcokon
mert
minden lecsendesül
kisimul az emlék és a harag
kéz nyúl feléd - lépj be
ez itt az utolsó pillanat
s máris
hazaérkeztél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése