Bíbor Kata:A színek bennem élnek

Fújjunk buborékot
olyan szivárványos gömböket
magunkból adjunk
színes varázst;
földre az eget
gondoljuk, rajzoljunk
violaszínt és tüzet.
S míg a zöld fű felett
száll a csöppke bűvölet
bújjunk közepébe
onnan nézzük
a Hold telt arccal hogy nevet
kacsint a tó szemébe
tükre visszanézi a csillagkupolát
akár szökőkútból a permet
hull ránk
a béke.
Ha kőnek pattanna szentsége
áhított reménye a Napnak
pukkanna
szóródna szét könnyűsége
a buborékos gondolatnak:
fújjunk újat.
Lásd, hogy növekszik piciből naggyá
vágyból gömbölyített csodává
lelkünk;
ez a pillanatnyi szépség
feloldja
kifújja belőlünk
a színtelenségek szomorú dallamát.