Hogy megtörje a csöndet,
amitől nehéz a szíve,
mit tegyen? Mérgezett
fény ül mindenütt,
a hajnal teletölti
poharát vele – megissza.
Hozzászokik az áttetsző feledéshez:
fehér bárányok legelnek,
legelik rossz napját, éjjelét,
üvegbe zárva zörögnek,
vérében alszanak,
hogy minden jól van,
hogy minden elrendeződik,
hazudják, részleteket
hazudnak, világos szobát,
töltőtoll ragyogását,
kívánságra: találkozásokat,
s a kéz lázas szorítását.
S ha nem akarja, nem,
csak üres ablakot,
csak változást.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése