van valami egyszerű és gyermekes, mint a mesében.
A nagy könyvek mindig mesekönyvek. Ilyen a Biblia, ilyen Tolsztoj,
ilyen mindig minden igazi vers, örök történet.
mert az élet és a lélek alján mese van , mely néha monda –ilyenkor népek írják- , néha hitvallás, mikor próféták írják, néha történet, mikor a nagy írók írják: de a hang és a magatartás, mellel ez írások a világhoz fordulnak, mindig a szűkszavú, ősi mese hangja és magatartása. Az emberiség várja a mesét , s a próféta, az író, a tudós csak e mese hangon közelítheti meg igazán és véglegesen az emberek lelkét. Mert minden író Keleten él kissé, a datolyafa alatt ül, s az emberiség köréje telepszik és kéri: „No mesélj.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése