"Különösen a négysarkú tétel érdekel"

Lin-csi apát kolostorában egy reggel látogató érkezett. Lin-csi nemigen kedvelte a látogatókat, sem a kolostorok elöljáróit, sem a vándorszerzeteseket.

- Mit akarsz, öreg? – szólt oda barátságtalanul az ismeretlennek. Azt remélte, hogy ezzel elijeszti. Az öreg azonban nem mozdult.

- Lin-csi Mester! Azért jöttem, hogy a logika tudományát tanuljam a kolostorodban – szólt, s az apát arca egyszeriben felderült. Akkoriban a logika foglalkoztatta leginkább.

- Különösen a négysarkú tétel érdekel – folytatta a jövevény. –Szeretek egyszerre állítani és tagadni, aztán bizonyítani egyiket is, másikat is, majd cáfolni mindkettőt.

- Jól beszélsz, látogató! – dicsérte meg az öreget Lin-csi. Bonyolultabb kérdésekről ő is épp így gondolkozott. – Na, de mit akarsz tanulni tőlem? – kérdezte. – Hiszen képzett tudós vagy. Ismered a tetralemmát! – állította az apát, nála a tetralemma maga volt a bölcselet, a legszentebb tudomány.

- Áruld el, Mester, miért van az, hogy az emberi dolgokról szólva minden állítás épp annyira igaz, mint amennyire hamis. És ugyanígy: miden tagadás igaz is meg nem is. Miért van az, hogy minél bonyolultabbak a dolgok, annál inkább mindegy, hogy állítok valamit vagy tagadok? – vágott a közepébe a látogató, s hosszasan nézet az apátra, mintha vallatná. Lin-csit először meglepte a kérdés. Aztán mondta, amit tudott.

- Akár állítunk, akár tagadunk, megrövidítjük az igazságot. Az igazság mindenkor több egy állításnál vagy egy tagadásnál. És több annál is, mint amennyi az állítás és tagadás együtt. Több a világ, mint amennyit meg tudunk ragadni belőle ezzel a két ítélettel. Ezért aztán állítunk is meg tagadunk is, bizonyítjuk is meg cáfolunk is egyszerre. Hogy közelebb jussunk az igazsághoz – mondta Lin-csi. Többet nem mondhatott.

A vendég néhány napig a kolostorban maradt. Részt vett Lin-csi reggeli beszélgetésein. Az apát kedvelte, a szerzetesek sokat tanultak okos kérdéseiből. Amikor egy alkalommal megkérdezték, hogy ki ő és hol szerzete a tudományát, azt válaszolta, hogy néha valóban képzett gondolkodónak érzi magát, máskor azonban jámbor tökfilkónak. Megint máskor mindkettőnek. Olykor pedig egyiknek sem.

Hogy ki volt valójában, sohasem tudták meg a szerzetesek a Huo-to folyó partján.

- Igaz ember volt mindenesetre – állította róla Lin-csi apát, aki különben nemigen kedvelte a látogatókat.

Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Sári László fordítása