Az írásokat már jobb szívvel olvasom,
Tudok már bennük igaz értékre lelni,
Nem gúnyolódom a "haszontalanokon".
Hogy lehet mindez?
Ennyit változtam talán?
...
Csak megszerettem az embert,
Ki csiszolt gondolatán,
Aki tudott az érzésből
szót varázsolni,
Örömből, fájdalomból szépet,
Aki már közelebb áll hozzám,
Mert egy kicsit emberré tett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése