Milan Kundera

Mindnyájuknak szüksége van rá, hogy valaki nézzen bennünket. Aszerint, hogy milyen fajta tekintet felügyelete alatt kívánunk élni, négyféle csoportba vagyunk sorolhatók. Az első csoportba tartoznak, akik végtelen számú névtelen szempár tekintetére vágynak, más szóval a közönség tekintetére. Az ismeretlen szemek tekintetét semmi sem pótolja számukra. A második csoport tagjainak az élethez sok ismerős szempár tekintetére van szüksége. Boldogabbak mint az első csoportba tartozók, akik ha elvesztik közönségüket, úgy érzik, életük termében kialudtak a lámpák. Márpedig előbb-utóbb ez mindannyiukkal bekövetkezik. Ezzel szemben a második csoport tagjai mindig előkerítenek valahonnan egy-két szempárt. Aztán itt vannak a harmadik csoportba soroltak, akik arra vágynak, hogy imádott társuk tartsa őket szemmel. Helyzetük ugyanolyan veszélyes, mint az első csoportbelieké. Az imádott ember egy napon behunyja a szemét és a teremben sötét lesz. Végül a negyedik csoport, azoknak a ritkaságszámba menő embereknek a csapatát foglalja magában, akik távol levő személyek imaginárius (képzeletbeli) tekintetétől kísérve élnek. Ők az álmodozók.

( A lét elviselhetetlen könnyűsége)