Akár a kertész ollója, mikor a szőlőt metszi. Rilke, a nagy osztrák költő írta a megsebzett tő kicsorduló nedvéről: sír a szőlő. De hagyja magát megmetszeni. Nagy jó születik annak a sebnek a nyomán: egészségesebb gyümölcs, szebb termés.
Ha tudod, hogy ismerkedésed önmagaddal egy életen át tart, nem itatod az egereket semmiségek, aljasságok (a kettő ugyanaz) miatt, arra nincs időd. De igenis megálljon a kezedben a toll vagy a tű, ha valami kínosan újat hallasz magadról! Ezt onnan tudod, hogy a belső hang azt mondja: igen. Ez nem rágalom. Ez így van.
Az sem baj, ha napokig nem tudsz napirendre térni a magadról szóló rossz hír felett. Minél nagyobb gyakorlatot szereztél az önmagadhoz való őszinteségben, annál rövidebb ideig kínlódsz majd, meglátod. Nincs mit szégyellni azon, ha igazi tudás csap le rád. A megrendülés könnye csordul ki ekkor, és az a memóriádba bevési a tapasztalatot. Az igazsággal szembesülni emlékezetes. Évek múltán is emlegetni fogod, hogy ami oly erős fájdalmat okozott, friss tudás hírnöke volt.
Kornis Mihály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése