A kézfogások időszaka
A simogatások ideje
Ma kell találkoznunk
Mindketten szegények vagyunk, ha
nem születünk újjá a másik mosolyában
Elolvadunk.
s a magányosság viaszcseppjei hamar
rászáradnak az összekarcolt üveglapra
Önmagunkban vergődünk
Keressük a tiszta világot, ahol
nem hazudnak nekünk
Ahol elfelejtik a hibáinkat
Ahol nem maradunk árvák
Ahol nincs félelem.
Ma van a kapaszkodás korszaka
Ma van a ragaszkodás időszaka
A találkozások ideje
nagyon szelíden hallom...
valaki kopogtat az ajtón
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése