a megszokás, az állandóság,a reménytelenség és a
tragikum, hálát adhatunk Istennek a csokoládés kekszért.
És szerencsére, ha éppen nincs keksz,
akkor is megnyugvásra lelhetünk
egy ismerős kéz érintésében,vagy egy kedves gesztusban,
egy apró biztatásban,vagy egy szerető ölelésben,
vagy mások vigasztalásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése