Paulo Coelho

– Jó napot! – köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját és biccentett.
– Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
– Van ott egy forrás a kövek között – mondta a férfi és megmutatta nekik a helyet. – Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
– Jöjjenek csak nyugodtan bármikor. – felelte a férfi.
– Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
– Mennyország.
– Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország.
– Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. – Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják. Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat.
– Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesz nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat…


Nincsenek megjegyzések: