Márai Sándor

A színésznőről annyit tudok, hogy mindig jókedvű volt, s nagyon sokat tudott a férfiakról, az „élet”-ről… Azt a nyersanyagot tudta, női okossággal, melyet a legtöbb igazi nő ismer, s melynek töredékes ismeretére a férfiak oly büszkék! … lovaglóóráról érkezett, okos mosollyal, s valamilyen nagyon közvetlen, nagyon őszinte életörömmel a mosolyában, mozdulataiban, pillantásában ez az életöröm elragadott. Nagyon szerény volt és nagyon igényes. … Észrevettem társaságában, hogy az igazi udvariasság, az emberi együttélés egyetlen lehetősége, más és bonyolultabb, mint amilyenre odahaza és a nevelőintézetekben tanítottak. … Megtanított, hogy az igazi udvariasság nem az, ha percre megtartunk egy találkát, melyhez nincsen kedvünk; udvariasabb, ha csírájában kegyetlenül elfojtjuk egy kellemetlen találka lehetőségeit. … Megtanított, hogy kegyetlenség nélkül nem lehetünk soha szabadok, s örökké terhére leszünk társainknak. Megtanított arra is, hogy az ember lehet goromba, de soha nem lehet udvariatlan; lehet arcul ütni valakit, de nem szabad untatni s udvariatlanság szeretetet színlelni ott, ahol sokkal kevesebbet várnak tőlünk. … Ismerte a nagy titkot: tudott egyedül maradni. … Csodálatosan értett a magány művészetéhez; kagylóban élt; s mint az igazgyögy, drága volt és sokba került azoknak, akik vágytak rá.

(Egy polgár vallomásai )