Csurai Zsófi :Félszavak

félszavak (s)

jó lenne ma
valami varázsosat képzelni
ebben a nagyon hidegben
egy csepp meleget belőled
hogy magamra tekerjem
és csak lenni benne
halkan - egyedül.


félszavak (z)

és megint
olyan különös minden
a mozdulatok lassabban
ölelnek és te valahol
máshol szeretsz
egy valódi világot
amiben nem létezik
egyetlenegy tévedés sem
és olyan törékenyül
tiszta az érintés
mint mikor én szeretlek.






félszavak (e)

volt ma valami a szélben
mert úgy csiklandozta
azt a kis elrejtett titkot
a homokban
hogy már nem is éreztem
nem vagy és nem voltál
sohasem.





félszavak (r)

mint kóbor áram
csak bolyongok magamban
mert téged látlak
minden félreérthetõ
mozdulatban és megint
a valamin túlra vágyom
"hát legyen - (még hagyom)
kicsit vagy nagyon"
talán pár napig még hazudom
hogy nem vesztél el.





félszavak (e)

ma üres a leírt szó
és nincs szimplán
egyetlenegy átok sem
ma nem érdekel
a hogy és a miben
csak el akarok veszni
a képlékeny semmiben.




félszavak (t)

hát kérem
rettentõen
és annál is jobban
beléd szerelmesedtem
mint az a bakfis
aki épphogy szoknyában
tegnap délelõtt az érzésre
várt a troli megállóban.



félszavak (l)

megint azok
a végletek zaklatnak
hát elviselem
hogy valahol egészen
máshol vagy és
korlátolt zajokban
hallgatom hogy
soha semmi
nem lesz ugyanaz.





félszavak (e)

egy hol volt
hol nem volt állapot
hát megint csak vagyok
és agyonüt ez a fene-nagy érzelem
most úgy fáj hogy a nem
az tényleg nem.



félszavak (k)

félszavakban egy
szakadt vallomás
mert igen te voltál
az a megfoghatatlanság
éshogy vagy-e
vagy voltál valaha
annyira igaz
mint amilyennek
egyedül én akartalak
(nem-nem-nem)
azt hiszem már
nincsenek jó szavak.



Nincsenek megjegyzések: