És így van ez mindig, de mindig, és nincs nyugtom saját magamtól, érzem, hogy emésztem a tulajdon életemet, hogy a legszebb virágok porát gyűjtöm ahhoz a mézhez, amelyet odadobok valakinek a vakvilágba, és közben letépem a virágokat is, és letaposom a tövüket. Hát nem őrült vagyok én?
3 megjegyzés:
Érdekes a tartalmi ellentét az előző és ez a bejegyzésed között. Biztatsz, majd kétkedsz.
nem lenne jobb fordítva, hogy jöhessen a helyes cselekvés?
(Pláne, ha még hozzá veszem az előzőt megelőző MP-t is. Vagy a színusz alja felé csúszol?)
Köszönöm !
Elgondolkodtam....
Megjegyzés küldése