hol
hajnali
harmatcseppek
csillogó csodájában
útra kelnek a
hegyek,
és végtelen dallamok
ölelik át a
Mindeneket,
mosolyognak a fák.
Ott
hol
málnaillatú szelek
suttognak az égre,
(áldásként a
messzeségre)
a szivárvánnyal összeérve...
ott,
állítsd meg az időt
egy pillanatra.
2 megjegyzés:
Gyönyörű....
Nagyon szép a vers és a kép is.
Szeretettel ölellek.Magdi
Megjegyzés küldése