Kornis Mihály: Ajándék

Az ajándék személyes. Megalkotásához egy jó pillanat kell. Jókedv. Az élet maga ajándék. Minden perce külön, a következő pillanat, és az előző, az összes előző. Meg ami még jöhet. Az élet jósága kiszámíthatatlan, hisz még engem is megajándékozhat. De nem elvárható. Ha az ajándékot alkalomra várják, sőt elvárják, úgy csak kínos rituálé. Az eleven szeretet helyett van. Tárgyi vigasztalás, a vigasz paródiája. Ilyenkor szokásos, örömteli meglepetést mímelő viselkedésünk bevallhatatlan csalódásunk kínjának a stilizációja. Az igazi ajándék azonban felbecsülhetetlen érték. Meg szabad köszönni, de aki adja, nem tart igényt ilyesmire. Nem is ajándéknak érzi: vele nekem szól. Megszólít. Néven szólít. A jó ajándék az egyetlen értelmes tékozlás. Tudás a jóságról, aminek nincs oka. Maga az ajándékozó van benne. Ajándékot kapni azonban kockázatos is, mivel az ajándék vizsgáztatja az ajándékozottat – már azzal is, ha elfogadja azt, de azzal is, ha nem. Persze levizsgázik az ajándékozó is. Az ajándék teljes bemutatkozás. Olyan ajándékot kapni boldogság nekem, amiről csak én tudom, hogy az, és aztán egy életen át tűnődhetek rajta, hogy ezt miért is kaptam, hogyan is kaphattam, és mi módon viszonozhatnám, ha ennyire szívdobogtatóan örömteli módon viszonozhatatlan?