Ingmar Bergman

A barátság, akárcsak a szerelem, rendkívül éleslátó. A barátságban benne foglaltatik a nyíltság, az igazság szenvedélyes szeretete. Felemelő érzés megpillantani egy barát arcát, vagy meghallani hangját a telefonban, elmondani neki, ami a legjobban bánt, vagy ami épp a legfontosabb. Vagy hallgatni egy barátot, amint olyasmiről beszél, amit az ember elgondolni is alig mer. A barátságba gyakran vegyül érzékiség. Barátunk egész alakja, arca, szeme, ajka, hangja, mozgása, beszédstílusa beleivódik tudatunkba, titkos jelrendszert alkot, mely megnyitja bennünk a bizalom és az összetartozás érzésének zsilipjeit.


Egy szerelem konfliktusok sorozatát robbantja ki, ez elkerülhetetlen, a barátság kényesebb dolog, nincs akkora szüksége tűzijátékokra és tisztító tüzekre. Néha szemcsék kerülnek a finom érzékelő felületek közé, és ebből sok baj és szomorúság fakad.

A barátság soha nem függ az esküvésektől és a fogadalmaktól, sem a tértől és az időtől. A barátság az égvilágon semmit sem követel, kivéve egyvalamit: az őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.

Nincsenek megjegyzések: