Akkor értek meg valamit, amikor képes vagyok a helyére tenni. Hogy ez sikerül, abból derül ki, hogy már nem zavar, nem áll folyton utamba, hajlamossá is válok megfeledkezni róla, milyen hosszú időn át gyötört, próbakövem volt: újra és újra elbotoltam benne. De többet nem, minthogy felismertem. Attól belém épült. Mi több, a jobbik részemhez tartozik... Ami megtalálja bennem a helyét, az értékes bennem másoknak, mivel ott nyitott vagyok, áttetsző. Ott érzem át, mitől kínlódik a másik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése