Én csak úszom az árral szemben, próbálok partot érni, új gyökeret ereszteni, de nem lehet. Csak úszom, már az erőm is elhagy, néha felém dobnak egy kötelet, hogy kisegítsenek, mind elszakad, mert csak ócska madzagok. És csak cipelem ezt az óriási keresztet a hátamon, próbálok megbirkózni vele, újra meg újra talpra állok, mert azt mondják, mindenki csak akkora keresztet kap, amekkorát elbír. Én már ezt sem hiszem, én már ezt nem bírom, már elsodor az ár. Utolsó erőmet, majd összeszedem, de most még hagyom, had vigyen, had sodorjon, most nincs erőm kapaszkodni, most pihennem kell.