Bartalis János:Ó, szomorú éj

Ó, szomorú éj.
Az óra üt,éjfélre jár.
A csillagok kialudtak.
A hold elbújt fekete paplanjai mögé.
Csak bánatom él,szomorúságom virraszt.
Két bús szemem villog,
lobog,mint fáklya a világ felett.
Csillagtestvéreim magamra hagytak.
Árván bolyongok magamban.
Felhők zajongnak.
Vad szél üt.
Dühödt hullámok cikáznak.
Hová menjek?
Siket,fájó univerzumban,
vad csillagtereken
bolygok hazátlanul,
mint egy bús-bús,
nagyon elveszett Nap.