Márai Sándor

Én ragaszkodom a vágyaimhoz, mert belőlük áll össze az élet, s ha ezeket elvesztjük, megadtuk magunkat a halálnak. Vigyázzunk a vágyakra, tartsuk meg, óvjuk, tápláljuk őket.
Vágytalan! -Milyen óriási szó . Mennyire bölcsességszaga van. S mégis, milyen gyáva szó, bűnös szó, hazug szó, gyönge emberek szava.
Nem túl kell lenni a dolgokon -a dolgokban kell lenni, egész testünkkel, minden gyökerünkkel, minden szomjával a vágyainknak s létezésünknek tapadni s kapaszkodni a világban. Ma nehezebb élni, több, súlyosabb, felelősségteljesebb, mint vágytalanul félreállni és lemondani. Dolgozzunk a vágyainkért, zsaroljuk őket , őrizzük az örömöt.


Nincsenek megjegyzések: