Egyed Emese: Volt idő

Volt idő, hinnem egyre nehezebb,
hogy nem érdekelt rajtad kívül semmi,
irigyen néztem minden percedet,
ha nem lehetett közeledben lenni,

feloldódtam szavakban, vállalásban
bíztunk egymásban holtomiglan és
a holtodiglan, himnuszoddá váltam,
s úgy tűnt, egy teljes élet is kevés

kifejezni, hogy szerelmes vagyok,
hogy ez a legfontosabb a világon
s örülj! De már az érzés elhagyott,

az sem segít, ha világgá kiáltom,
hogy jó ez így, hisz úgysem hallgatod,
mert változunk. De oly nehéz belátnom.