Dallos Sándor : A nap szerelmese

Az én sorsom, úgy látszik, olyan, hogy mindig kevesebbet kapok az élettől, mint amit befektettem. Ezt annyira megszoktam már, hogyha egyszer megfordulna, s véletlenül többet adna vissza sorsom a felfeszített erőnél, vagy különösen, ha ajándékként kapnék valamit, bizony isten megijednék tőle, s folyton arra kellene gondolnom, hogy ezért valahol el kell vennem a büntetésemet. Pedig nem volna akkor sem több bűnöm, mint így, csak éppen az élet egyensúlyát megbontanám.

Nincsenek megjegyzések: