Wass Albert :Tetők felé (részlet)

Jártam a sűrűséget, és rejtett tisztásokra bukkantam benne, melyekről csak az őzek tudtak , forrásokra leltem, hol vaddisznó tanyázott, sziklás kapaszkodókon megtaláltam a medve nyomát, a rejtett nyiladékokon órákon át figyeltem a legelésző szarvasteheneket. Néha ültem egy-egy szelíd hajlatban reves farönkön, térdemen keresztbe fektetve a puskát, s arra gondoltam, hogy fölöttem az erdő összeboruló tengerét, ha nézi valaki, sima szőnyeget lát, némát és halottat.
S nem tudja, hogy alatta itt ülök én, s körülöttem csupa katlan, gödör, forrás,nyiladék rejtőzködik, s a katlanok, nyiladékok páfrányos földjét lopódzó lábak neszezik, vagy rohanó csülkök dobogtatják, a forrásokban vadkan hempereg, s itt-ott a gödrökben fehér csontokkal játszik az enyészet.

S arra gondoltam, hogy olyan ez éppen, mint mikor valaki a térképet nézi. S egy országra azt mondja Románia. Nézi az egyszínű területet, s azt hiszi, hogy lát rajta mindent. Pedig annak a felszíne alatt is gödrök vannak és katlanok, sziklák és meredek martok, annak a felszíne alatt is ott vagyok én, és ott vagyunk valamennyien, tülekedők, küzdők, üldözők és üldözöttek, élet és halál.

Nincsenek megjegyzések: