Nézd az arany búzamezőket, puhán
bólogatnak a kalászok a szélben;
sürögnek a pékek Szent István napján,
s olvad a vaj a megszentelt kenyéren.
Nemcsak a nyáré e szín: belecsöppen
teámba fagyos estén az akácméz
és a citrom; elkortyolom, s miközben
múlik a láz beteg foltja, visszanéz
rám az Etna fényképe, sós peremét
nehéz illatú kénvirág szirmai
pettyezik... oly élettelen e vidék!
S mégis, magához vonz benne valami.
Élet és halál... ez mind, ez a sárga;
Látod, ha felnézel a Nap arcára.
bólogatnak a kalászok a szélben;
sürögnek a pékek Szent István napján,
s olvad a vaj a megszentelt kenyéren.
Nemcsak a nyáré e szín: belecsöppen
teámba fagyos estén az akácméz
és a citrom; elkortyolom, s miközben
múlik a láz beteg foltja, visszanéz
rám az Etna fényképe, sós peremét
nehéz illatú kénvirág szirmai
pettyezik... oly élettelen e vidék!
S mégis, magához vonz benne valami.
Élet és halál... ez mind, ez a sárga;
Látod, ha felnézel a Nap arcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése