Rácsai Róbert :Színszonettek. A tizedik a TÜRKIZ.

Nézd e követ: az ég sem ennyire kék!
Gyűrű szívében, nyersen vagy csiszoltan,
mindegy, hogy markolat, vagy finom nyakék:
büszkén feszít az arany foglalatban.
Annyira élénk és vidám, hogy látod,
a dísz jut mindenki eszébe, habár
nem pusztán holt kő, s nem csak ott találod,
ahol Nisapur* ősi bányája vár;
mert ha csendben állsz, és nem nézel félre,
a legkékebb kék moccan a bokorban:
gyik fején villan meg szeme fehére,
pillanatra megáll, majd tovasurran.
   E színt a szépség szülte a világra,
   - nélküle üres Dárius kincstára.

Nincsenek megjegyzések: