Kondor Béla: Valaki emlékének

Fáradtság, gyere közelébb!
és üljön ágyamra a csend.

Szálas, szakállas zivatar
kaparász üvegemen,
forrong az ereszeken
és kettőt-hármat cseppen
gondtalanul.
Idebent pedig az emlékezés.

Felbomló arcok sora:
Én és ami megtörtént.
De nem tűnnek tova,
csak látszanak.

Játszanak próbált szemeimmel,
játszanak tovább.

Elindul testemben és lendül a vágy:
Változtatni és úgy menni tovább.

Nincsenek megjegyzések: