Fekete István

A föld csonttá fagyva, de ebben a fagyos ágyban mit sem tudva hóról, hidegről, háborúról, öntudatlan álomban alszik az élet. Dupla koporsóban.
Egyszer magában a magban, egyszer pedig a földben.
Ha aztán eljön a tavasz, felszakad a fagy, omlik a föld, beszivárog a víz
és a meleg. Megmozdul a csíra, és a nap felé kinyújtja karját millió élet.

Nincsenek megjegyzések: