Arany-Tóth Katalin:Szívemnek virága

Akármerre járok,
bárkinek kiáltok,
jeges eső koppan,
szó a mélybe csobban

Bárkitől reméltem,
segít nekem élnem,
messzire ment mára,
csak a híre járja

Fájó szívem tétlen,
nincs nekem mit tennem,
magam útját járva
magam vagyok árva

Hangos szóm a mélyből
felkúszik, előtör,
messze száll az égbe,
a végtelenségbe

Eső jege olvad,
víz a térben árad,
áztatja a szívem,
messzire kell mennem

Hinném még a szépet,
- lehetne sokkal szebb,
mit szürkének látok,
kérnék rá virágot

Nyíljon a szívemben,
egy tőről éledjen,
míg élek, éltessen,
míg halok, temessen!



Nincsenek megjegyzések: