Ó, rímek, zengő hangcsodák,
Szívemnek drágagyöngyei,
tündéri szép játékszerek
lelkem lepergő könnyei,
peregtek halkan gyöngyösen,
és csengtek, mint a csöngettyű,
cseperegtek, mint az eső,
mikor a kedvem keserű.
Ó, mennyi rímet írtam én,
szerelmesen ölelkezőt,
csöndes párosan ballagót,
nyugtalan röptű remegőt,
és néha mint villámcsapás,
vakító fénnyel jött a szó,
s utána viharcsördülés:
párja, a fennenszárnyaló.
Ám sokszor, mint hullámmoraj,
úgy jött a dallam, és sodort,
ringatott, rengő habjain,
s egy messzi parton szétomolt,
hogy le sem írtam rímeit,
csak dúdoltam, és jött a szél,
szárnyára kapta, elrepült
s most száll, mint aranyfalevél.
Szívemnek drágagyöngyei,
tündéri szép játékszerek
lelkem lepergő könnyei,
peregtek halkan gyöngyösen,
és csengtek, mint a csöngettyű,
cseperegtek, mint az eső,
mikor a kedvem keserű.
Ó, mennyi rímet írtam én,
szerelmesen ölelkezőt,
csöndes párosan ballagót,
nyugtalan röptű remegőt,
és néha mint villámcsapás,
vakító fénnyel jött a szó,
s utána viharcsördülés:
párja, a fennenszárnyaló.
Ám sokszor, mint hullámmoraj,
úgy jött a dallam, és sodort,
ringatott, rengő habjain,
s egy messzi parton szétomolt,
hogy le sem írtam rímeit,
csak dúdoltam, és jött a szél,
szárnyára kapta, elrepült
s most száll, mint aranyfalevél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése