Hermann Hesse

Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval.
Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti
- nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét.
A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem
a szél dönti el.


Nincsenek megjegyzések: