Szép Ernő

Süt a nap,csendesen, a fák hervadt lombjukkal, a legnemesebb fejdísszel az ünnepség és a gyönyör mozdulatlanságában állanak , és úgy hullatják a levelet, mintha álmodnának. Az út betakarózott az ősz gyönyörű szőnyegével, mintha Perzsia legfinomabb kezei babrálták volna össze ezt a szőnyeget,
amelyben sűrűn bújnak össze a lehullott levelek , és rejtegetik a zörgést
a léptek elől. A gyep széle is végig van ejtve levelekkel , olyan, mint a leterített zöld nagykendő , amelynek a szélét sárgával , pirossal, lilával cifrázták. Jön a levél a fáról a földre , jön, jön.
Van ennél gyönyörűbb a világon?
Mily fájó módon megfoghatatlan pillanat,mikor egy-egy levél elszakad az ágról, útjának milyen angyalian gyöngéd vonala van a levegőben, mily érezhetetlen édes megadással, mennyországi szelídséggel teszi le magát a földre. Mintha a lemondás elandalodott pillangói lennének a hulló falevelek , vagy egy más világ gyöngéd madárkái , akik csak lefelé szoktak szállani. De szép, Istenem, de szép !

(Falevél-részlet)