Reményik Sándor :Télelő

Ez télelő, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba...
Vajjon derültebb volna s biztatóbb,
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná erősen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?

Nem. Kettőnek is sötét a sötét.

Ez télelő, - sötétedik hamar...
Ha most körüllengné e kis szobát
Mindenki, akinek szívére
Csöppentettem egy csöpp melódiát, -
Ha átölelne párás zuhataggal
Egy szivárványos visszhang-vízesés,
És kórus zúgná fülembe: remélj!?

Nem. Országoknak is éjszaka az éj.

Talán, talán ha betöltene Az,
Akit most is csak hírből ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek,
Csak akarok, csak akarok...
Ha visszahozná mult novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután...
Akkor talán, talán, talán
Fénybeborulna most is a szobám.

7 megjegyzés:

Moha írta...

Drága Arozika!

Nem volt mostanában lehetőségem elmélyülni a szépekben, és újra csak rácsodálkoztam arra, hogy mennyire nem léteznek a véletlenek...Reményik kötetet olvastam az elmúlt pár nap néhány szabad pillanatában, és ez a vers mélyen belém bújt, és most is ott őrzöm, minden szavat.

Visszaolvastam a virágcsokrod szálait napról napra, és elpihentető lélekszépet kaptam. KÖSZÖNÖM! hiányzott nagyon!

Remélem, jól vagy, és mihamarabb átlibbenünk a novemberen, minden egyes napján, hiszen csak napok, akármilyen is, és már a december fog nekünk integetni a tavasz ablakán át, meglásd, hamarosan!

Békés estét, nyugodt álmokat, elpihenő gondolatokat, Drága Arozika!

Arozika írta...

Nahát...megjöttél! Örülök neked nagyon, de igazából most pihenned kéne ...
tudod, el vagyok én itt magamban,
..(háááát néhány álmatlan órát okozott, hogy nem is 48, hanem 49 vagyis 47, de az se igaz...ó,sose fogom elfogadni)
Jaj, Moha örülnöm kéne neked , én is bízom, hogy átlibbenünk...nagyon bízom.
Mindenesetre azt már elérted, hogy nem folytatom ezt a gondolatsort ma este...
Ölellek!
Vigyázz magadra!
Pihenj sokat!

Moha írta...

Drága Arozika!
örülök Neked én is nagyon, és hidd el, nem kell tudni elfejteni semmit, talán elfogadni sem, mert vannak az elfogadhatatlanságok, de talán az idő melléd simítja ezeket a dolgokat, hogy párhuzamosan élhessen Veled minden, úgyis él minden kép és pillanat, ez így jó, hidd el.

De talán mégis jobb lenne, ha most inkább pihennél, vagy olvasgatnád a kedvenc szépeidet, az mindig megnyugvás a léleknek, ha ráhajtódik egy-egy gondolatpólya és védelmezőn átjárja.
Átbillensz, hidd el, persze, nem nyom nélkül, de én bízom és hiszem, hogy egyre kevésbé tépődnek fel a sebek. Minden év olyan, akár a következő gézlap egy vérző seben, egyre inkább gyógyul alatta a sérülés, és nem hagyja nyomát már a felső rétegen olyan mélyvörösen.

Örülsz, érzem, de sok a gondolat benned, és ezeket nem szabad elfojtani.
Ölellek!
Nagyon vigyázz Magadra!

Arozika írta...

Igen, tudom , de ez nem egy átlagos nap lesz, semmi esetre sem az ...
Köszönöm , mindig megnyugtatnak a szavaid....értem én, csak még nem érzem.
jól van, hagyjuk , megoldom....
Kiváncsi leszek, hogy élem meg ,mert Tinára is kell gondolnom , az Ő napja is és miatta bármit, bármit megteszek ...csak boldognak tudjam.

Örülök, hogy még itt voltál:)

Pihentető, szép éjszakát kívánok !

Arozika írta...

Egyébként a vers gyönyörű, nagyon szeretem!De hát nem is lehet más ,Reményik....


...elfelejtettem megírni,hogy a Képekbe , tettem fel néhány szál tulipánt a lelkednek...Jobbulást!

Moha írta...

Drága Arozika!
Tina sokkal jobban viseli, Te is tudod, úgy segítheted, ha nem látja a fájdalmadat annyira erősnek, mert az neki is fáj, mert szeret Téged. Nem mindig mást kell óvnod, először magadat, mert úgy tudsz mást is megoltalmazni. Együtt, közös erővel átlibbentek ezen a napon is...és egy újabb kötszer kerül a sebre, hogy gyógyítsa.

A tulipánok páratlanul gyönyörűek, imádom őket, tudod, a lótusz, a levendula és a tulipán örök szerelmeim.
Köszönöm őket!

Kérlek, próbálj pihenni és hinni abban, hogy minden rendben lesz!
Szeretettel ölellek!

Moha írta...

...ó, és a pipacsot is nagyon szeretem....

Békés éjszakát kívánok, Drága Arozika!